Kirják János tizenegy éven keresztül ült egy olyan bűncselekményért, amit nem ő követett el. A hazai igazságszolgáltatás egyik nagy tévedése miatt ráadásul legalább három nőnek kellett még meghalnia. Ha a rendszernek nem kellett volna mindenáron és gyorsan tettest produkálnia, ma nem beszélhetnénk a martfűi rém nevű sorozatgyilkosról.

Szerelemből kéjgyilkosság?

1957. július 23-án holtan találtak egy Szegedi Margit nevű nőt egy vízelvezető árokban Martfű közelében. Az gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy gyilkosság, sőt, kéjgyilkosság történt. Egy hónappal később szerelmi dráma körvonalai rajzolódtak ki. Eszerint a martfűi cipőgyárban dolgozó Margit nem viszonozta az ugyancsak a cipőgyárban dolgozó, szintén tiszaföldvári Kirják János szerelmét. A Kékvillogó.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el!

Bevonszolta, megerőszakolta, árokba dobta

A nő ezen verzió szerint mást szeretett, amit Kirják megtudott, és úgy döntött, vagy a felesége lesz a nő vagy végez vele. Július 22-én este elment a gyár környékére, majd a műszak után a gyalog hazafelé tartó Margitot megvárta, megkérdezte, akar-e a felesége lenni, a nemleges válaszra pedig fejbe vágta baltával. Bevonszolta a kukoricásba, megerőszakolta és az árokba dobta.

Tettes mindig van

Az 1956-os események utáni politikai helyzet az igazságszolgáltatásra is rányomta a bélyegét. Olyan nem fordulhatott elő, hogy egy ilyen súlyú bűnügyben nem produkálnak villámgyorsan tettest. Mint később kiderült, ez a szemlélet teljes egészében vakvágányra vitte a nyomozást és a bíróságot is.

Hamis alibi

Mint később ugyan kiderült, Kirják János ártatlan volt, de a nyomozás során sok, mai szemmel megmagyarázhatatlan dolgot tett. Már akkor nagy hibát követett el, amikor a nyomozók megkérdezték, hol volt a gyilkosság estéjén. Azt mondta, hogy az anyjánál vacsorázott, de az asszony nem igazolta az alibijét, mert a férfi valóban nem volt nála a bűncselekmény elkövetésének idején. Otthon tartózkodott egyedül, de mivel félt, hogy ezt senki sem fogja neki elhinni, hazudott. Miután Kirjákot hazugságon kapták, a hamis alibi közlésére alapozva a rendőrség gyorsan „megállapította, hogy a reménytelenül szerelmes, kikosarazott kérő dühében meggyilkolta Szegedi Margitot.

Verés hatására beismerte

A férfi a pszichológiai ráhatásra és a verésnek köszönhetően egy hónappal a gyilkosság után beismerő vallomást tett. Emellett az ellene felhozott bizonyítékok szerint a baltája és a biciklije (az elkövető bizonyítottan kerékpárral távozott a tetthelyről) véres volt, és a gyilkosság éjszakáján állítólag nem volt otthon. Az áldozat vérét azonban nem találták meg a baltán, a szomszédok pedig azt vallották, a férfi házában aznap éjszaka égett a villany.

A lobogó hajú és a kopasz

Egy mozdonyvezető a reflektorok fényében látta a valódi elkövetőt a gyilkosság éjszakáján. Az akkor még ismeretlen férfinek a szemtanú szerint hosszú, lobogó haja volt, Kirják viszont kopaszodott. A férfi nem ismerte fel a szembesítéskor Kirjákban az elkövetőt, de a bíróság ezeket az ellentmondásokat nem vette figyelembe. Miután Kirják a nyomás hatására összeomlott, a Szolnok Megyei Bíróság gyilkosság és erőszakos nemi közösülés bűntettében halálra ítélte, de a fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság új eljárásának eredményeképpen a halálbüntetést jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták.

Ártatlanság, öngyilkosság

Kirják János tizenegy évig ült ártatlanul a szegedi Csillag börtönben, miután több perújítási kérelmét is elutasították. Majd Szabó Zoltán és Barna Bálint nyomozó ügyészeknek köszönhetően egy új perújítási kérelem és a valódi tettes látókörbe kerülése után jogerősen felmentették. Kirják a visszaemlékezések szerint visszament dolgozni a cipőgyárba, de az ártatlan éveket már semmi sem pótolhatta – nem sokkal később öngyilkos lett. EZT IS OLVASD EL: A martfűi rém gyűlölte a nőket és vadászott rájuk, gyerek volt a sorozatgyilkos legfiatalabb áldozata

Ez történt a valóságban

1957. július 22-én este a tiszaföldvári mozi Visszaélés című filmet vetítette. A nézőtéren ült az akkor 23 éves Kovács Péter is, akire a film két erőszakos jelenete olyan hatással volt, hogy úgy érezte, valami hasonlót kell tennie. Elhagyta a mozitermet, felpattant a biciklire és a magányosan a munkából hazafelé tartó Szegedi Margit után indult, aki műszak után tartott hazafelé Tiszaföldvárra a martfűi Tisza Cipőgyárból. Kovács egy útközben felszedett vasdarabbal leütötte áldozatát, a testet lemeztelenítette, majd önkielégítést végzett felette. A hullát a közeli árokhoz vonszolta, belefordította és rászórta a ruháit. Itt találták meg a holttestet. Kovács Péter másnap munkahelyén tudta meg az általa megölt nő nevét. A Kékvillogó.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el!

Nincs kegyelem

A szolnok megyei bíróság halálra ítélte Kovács Pétert, az Elnöki Tanács pedig elutasította a kegyelmi kérvényét. Az ítéletet 1968. december 4-én hajtották végre. Elképzelhető, hogy a martfűi rémnek még csak nem is Szegedi Margit volt az első áldozata, hanem egy fiatal szolnoki nő, akit 1955-ben öltek meg. Erről az ügyről is beszámolunk majd. A Kékvillogó.hu újranyitott aktáit ide kattintva éred el, mindegyik roppant izgalmas és megtörtént krimit dolgoz fel.

Ezeket se hagyd ki:

Kiemelt kép: Rendőrautó 1964-ban Debrecenben – Forrás: Fortepan.hu/Kékvillogó.hu grafika