Legalább egy évtizeden keresztül szedte áldozatait Kovács Péter, a martfűi rém. A sofőrként dolgozó tiszaföldvári férfi egy 14 éves lányt is megölt, de még évekig szabadon garázdálkodhatott.
Szabályosan vadászott a nőkre
Kovács Péter 1957 és 1967 között legalább hat nőt támadott meg Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Hatból négy támadása halállal végződött. A szexuális indítékból gyilkoló férfi az esti órákban vadászott áldozataira, akiket leütött, megfojtott, majd önkielégítést végzett a holttestek felett.
Ártatlanul ült
A hatóságok hosszú ideig nem kötötték egymással össze az eseteket, így történhetett meg, hogy a tettes legalább tíz évig tevékenykedhetett. Első bizonyított gyilkossága után ráadásul egy Kirják János nevű férfit ítéltek el, aki több mint tíz évig ült ártatlanul a börtönben.
Pontosan 51 éve szállt be gyilkosa teherautójába
1965. március 20-án este Kovács egy tiszaföldvári kútnál mosta szolgálati tehergépkocsiját, amikor találkozott az általa felületesen ismert 14 éves Méhész Évával, aki megkérte őt, hogy vigye el a tanácsházáig. Kovács beültette maga mellé a lányt, de nem a megbeszélt helyen, hanem a települést elhagyva állt meg.
Hogy ne maradjon semmi nyom
Rögtön utasa üléséhez lépett, tépni kezdte a sikoltozó lány ruháit, majd megfojtotta. Ezután teljesen lemeztelenítette és önkielégítést végzett. A holttestet tovább vitte a kocsijával, majd a letépett ruhákkal és a lány kerékpárjával együtt a Tiszába dobta.
Tisza-part 1967
Először gyilkosságra gyanakodtak
1965. április 5-én, Martfű közelében, a Tiszában egy női kerékpárt találtak. Később megállapították, hogy a bicikli a pár héttel korábban eltűnt fiatal lányé, Méhész Éváé volt. Ezután kezdték meg a nyomozást emberölés gyanújával.
Hogy lett ebből öngyilkosság?
1965. április 12-én a Tiszakécske határában a Tiszában ismeretlen 15-16 éves lány holttestét találták meg. A halál okaként vízbefulladást feltételeztek és öngyilkosságra gyanakodtak. A holttestet a hetekkel azelőtt eltűnt Méhész Évával azonosították. Vajon milyen gyakran fulladnak vízbe meztelenül bicikliző lányok? És az öngyilkosok milyen sűrűn választják ezt a fajta módszert? Feltették-e ezeket a kérdéseket a nyomozás során?
Nőgyülölet vagy óvatosság
A martfűi rém minden áldozatát a vízbe dobta, és úgynevezett többes, tagolt helyszíneket hagyott maga után. Ez azt jelenti, hogy máshol történik az emberölés, mint ahol az áldozatot megtalálják. Kovács vajon abban is kiélte nőgyűlöletét, hogy a meztelenre vetkőztetett, megölt nőket nemes egyszerűséggel a vízbe hajította, ezzel még jobban elértéktelenítve őket? Vagy ezt egyszerűen azért tette, hogy nehezebb legyen megtalálni a testeket és beazonosítani, hol történt eredetileg a gyilkosság? Rengeteg megválaszolatlan kérdés.
Nem elmebeteg
Kovács Pétert 1967 nyarán fogták el, ekkor már legalább négy nő megölése száradt a lelkén. A családapa a nyomozás és a bírósági szakasz alatt is elmebetegségre játszott, hiszen szerette volna elkerülni a halálbüntetést. Ez a terve azonban nem sikerült.
Nincs kegyelem
A négy gyilkosságot és két sikertelen támadást beismerő Kovács Pétert az első fokon eljáró Szolnok megyei Bíróság halálra ítélte, a Legfelsőbb Bíróság pedig jóváhagyta az ítéletet. Az Elnöki Tanács Kovács kegyelmi kérvényét elutasította. A kéjgyilkost 1968. december 1-én kivégezték.
Kiemelt kép: illusztráció, rendőrségi igazoltatás 1966-ban Budakalász közelében – Forrás: Fortepan.hu – Kékvillogó-grafika
