Az eldósodott Krisztián Imre terve félrecsúszott, a rablásból brutális gyilkosság lett. Nem a tettesen múlt, hogy az egyik áldozat túlélte a kalapácsos támadást. A cinkotai gyilkosság belpolitikai szempontból is rendkívül kellemetlen volt.
Az évtized gyilkossága
Az 1965. december 2-án hajnalban történt cinkotai gyilkosság az évtized egyik legsúlyosabb magyarországi bűncselekménye volt. Krisztián Imre, a cinkotai Autóalkatrészgyártó és Felújító Vállalat rendészeti vezetője két munkatársát egy hazug kémhistóriával megtévesztve megpróbálta elrabolni a vállalat dolgozóinak bérét, de a páncélszekrény feltörésére tett kísérlet kudarcot vallott.
Ördögi tervet eszelt ki
Pedig a munkatársai által csak Krisztusnak becézett, eladósodott férfi komoly, egyszersmind ördögi tervet eszelt ki, amely a következőképpen nézett volna ki a gyakororlatban: a gyár lakatosműhelyében, a vízszerelőknél látott hegesztőkészülékkel kinyitja a páncélszekrényt. A készüléket felviszi a vállán az emeletre, a hozzá tartozó tömlőt spárgával felhúzza, majd lemegy a palackhoz, megnyitja a gázt, visszarohan a harmadikra, megnyitja a lángot, hegesztő pisztollyal átvágja a folyosóra nyíló kifizető ablak rácsát, behatol a pénztárhelyiségbe, lyukat vág a páncélszekrény ajtaján, fogja a pénzt és elhagyja a terepet, ahogyan jött.
A külföldi kém
Krisztus úgy számolt, hogy senki sem fogja meglátni őt, mert olyan későn már nem járkálnak arrafelé. Nem így történt, a tervbe hiba csúszott. Az alárendeltségébe tartozó Kiss József rendésznek (akinek feladata volt a trezor őrzése) és Szirony Istvánnak, a lakatosüzem csoportvezetőjének ekkor azt mondta, hogy a vállalat egyik magas rangú munkatársa valójában külföldi kém, aki a vállalat páncélszekrényében rejtegeti titkos rádióadóját és konspiratív iratait. A kém elleni bizonyítékok megszerzéséért cserébe magas jutalmat ígért munkatársainak.
Hogy ne maradjon tanú
A furfangos rablásból brutális bűncselekmény lett. Miután a férfi látta, hogy a szekrénnyel nem fognak végezni a reggeli műszakosok megérkezéséig, úgy döntött, lemond a pénzről, de nem hagy tanúkat. A műhelyben figyelő Kiss Józsefhez ment és egy üzemből elhozott hét kilós kalapáccsal a gyanútlan férfit fejbe verte. Ezek után egy másik, öt kilós kalapáccsal a pénztárszobában dolgozó Szirony Istvánhoz lépett. A földre térdelvén dolgozó férfit hátulról leütötte, aki nekiesett a trezor ajtajának. Ezután Krisztián a kalapácsfej hegyes felével még két nagy ütést is mért a fejére.
Kínos volt a pártnak
Az ügy belpolitikai szempontból rendkívül kényes volt. Krisztus az 1956-os forradalom után hatalmát legitimálni igyekvő, ezért a közrend fenntartására igen kényes Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaként kerülhetett bizalmi állásba és munkásőrként is szolgálatot teljesített.
Az ítélet: halál
A Fővárosi Bíróság március 2-án hirdette ki ítéletét, amelyben nyereségvágyból több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, illetve gyilkosság miatt Krisztián Imrét halálra ítélte. A fellebbezést tárgyaló Legfelsőbb Bíróság az ítéletet 1966. április 16-án jóváhagyta. Krisztust 1966. május 7-én kivégezték.
Nem bírta feldolgozni
Kiss József felgyógyult fejsérüléséből. A meghalt Szirony István özvegye képtelen volt feldolgozni férje elvesztését. A következő év tavaszán két árvát hátrahagyva öngyilkosságba menekült.
Egy munkás nem gyilkol?
1979-ben a Magyar Televízió egész estét tévéfilmet forgatott Halál a pénztárban címmel, amelynek fő cselekményszála a gyárban történtek utáni nyomozást követte. Fehér György filmrendező filmet szeretett volna forgatni az eseményekről, de a tervet letiltották, mert az ideológiába egyszerűen nem fért bele, hogy egy munkás gyilkolt.
A munkársörség
A munkásőrség a levert 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. Ott voltak minden párt- és állami ünnepségen. A munkásőrök civil foglalkozással rendelkező, a kommunista hatalom iránt elkötelezett párttagok voltak, akik munkájuk mellett vállalták a munkásőri feladataikat. A rendszerváltáskor feloszlatták a munkásőrséget.
A kiemelt kép illusztráció: Rendőr és munkásőr egy monori ünnepségen 1969-ben – Forrás: Fortepan.hu/Kékvillogó.hu grafika
