A korabeli sajtó az „elmúlt évek legbestiálisabb” gyilkosságának nevezte a bölcskei emberölést, amelynek befejezéseként 1958 áprilisában mindkét tettest halálra ítélték, majd felakasztották. Monori Istvánné az utolsó női kivégzettek között vonult be a hazai kriminalisztika történelmébe.
Egymásba szerettek
A Monori és a Szijj család egy házban lakott a Tolna megyei Bölcskén. Monori Istvánné és Szijj János azonban nem csak hogy jó szomszédok voltak, egymásba szerettek. Szijj udvarolt az asszonynak, majd házassági ajánlatokat tett neki.
Meg kell tőle szabadulni
A felhőtlen kapcsolatnak azonban volt egy nagy-nagy akadálya: Szijj Jánosné. A férj többször mondta újdonsült szerelmének, hogy ha megszabadulnak a feleségétől, akkor elveszi őt. A megszabadulást szó szerint értette, vagyis meg akarta öletni az asszonyt. Méghozzá új szerelmével, Monorinéval.
Végre kell hajtani az utasítást
1957 júliusában Szijj János Budapestre utazott, de előtte azt mondta Monorinénak, hogy elérkezett az alkalom a felesége megölésére. Monoriné sokat vacillált, de mivel nagyon szerelmes volt, végül végzetes döntést hozott. Este azonban még úgy feküdt le, hogy mégsem öli meg Szijjnét. Hajnalban felébredt és ismét gondolkodott. Azon töprengett, hogy aznap haza kell jönnie a férjnek, az udvarlónak és utána már nem lesz alkalom a gyilkosságra. Attól is tartott, hogy Szijj esetleg őt fogja bántani, amiért nem hajtotta végre az „utasítását”.
Valaki kopogtat az ablakon
Fél órát gondolkozott, aztán végleg elhatározta, hogy ölni fog. Felkelt férje mellől az ágyból, felöltözött, majd csendben kiment az udvarba. Kopogtatott Szijjné ablakán, hogy engedje őt be a szomszédasszony. Szijjné beeresztette, hiszen nem sejtette, mi a nő terve.
Agyonverte, testét a lépcsőnél hagyta
Monoriné a konyhában lévő baltával kezdte ütni gyanútlan áldozatának fejét, aki egy darabig mozdulatlanül feküdt a földön, mire Monoriné azt gondolta, hogy meghalt. Szijjné azonban feltápászkodott. Menekülni kezdett, így kijutottak az udvarba, de Szijjné végül is összeesett. Monoriné ekkor egy lapáttal addig verte, amíg csak mozgott. A holttestet vissza akarta vonszolni a lakásba, de végül a lépcsőnél hagyta.
A férj fedezte fel a vérbefagyott holttestet
Ezután visszament a lakásukra, visszafeküdt férje mellé az ágyba. Ekkor tűnt fel neki, hogy a ruhája is véres lett. Reggel elsőnek a férje, Monori István ment ki az udvarba és ő fedezte fel a vérbefagyott szomszédasszonyt. Az ügyben emberölés miatt indult nyomozás, és bár Monoriné próbálta megtéveszteni a rendőröket (például személyleírást adott egy ismeretlenről, aki szerinte náluk járt), a brutális gyilkosságban őt és Szijj Jánost is megvádolták, majd halálra ítélték.
Életfogyt helyett halál
A pécsi népbíróság dr. Antal tanácsa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a párt. Monoriné gyilkolt, Szijj János pedig felbújtotta a gyilkosságra a nőt. Az ügyész azonban megfellebbezte az ítéletet és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa mindkét vádlottat halálra ítélte. Hasonló történt pár évvel később a „nikotinos gyilkosként” elhíresült Holhosné perében is, aki első fokon ugyancsak „megúszta” a legsúlyosabb büntetést.
Együtt a halálba
A gyilkosokat egy napon, 1958. április 18-án, minden bizonnyal pár perc különbséggel végezték ki Szekszárdon. Monori Istvánné volt az utolsó női kivégzettek egyike hazánkban.
Kiemelt kép: Rendőrségi igazoltatás 1961-ben Szekeszárdon – Forrás: Fortepan.hu – Kékvillogó grafika
