Gyilkosa brutális kegyetlenséggel végzett a miskolci ápolónővel, A nővérszállón történt eset azért vonult be a magyar kriminalisztika történetébe, mert hivatalosan sosem lett meg tettes. 1970. április 19.
Utolsó látogatás
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház személyzeti osztályán dolgozó 23 éves Labancz Anna 1970. április 18-án délutános műszakot vállalt, hogy délelőtt el tudja intézni fontosabb ügyeit. Többek közt meglátogatta a kórházban édesanyját, levelet adott fel egy barátnőjének, egyik betegének pedig uborkalevet vásárolt.
Kétszer is hívták
Már a műszakjában volt, amikor két rejtélyes idegen is kereste telefonon (akiket a nyomozás során később nem sikerült megtalálni). Labancz Annát este háromnegyed tízkor váltották, ami azt jelenti, hogy körülbelül tíz órakor ért a nővérszállásra, ahol nyugovóra tért.
Gyanús alakok
Éjszaka a nővérszálló ablakai közül sok volt nyitva. Anna a földszinti hármas szobában az ablakhoz közeli ágyban aludt. Egyedül volt, mert Katalin, a szobatársnője éppen esti műszakban dolgozott. Mivel a közeli Katowice étteremben ünnepséget tartottak, az átlagosnál sűrűbb volt a mozgolódás a környéken. Éjfélig két gyanús alak is feltűnt a nővérszállás előtt. Vajon egyikük volt a gyilkos?
Mire elcsendesedett minden
A további órákban a nővérszálló környékén majdnem folyamatos volt a mozgás. Ünnepségből hazatérő orvos házaspárok és a városközpontból visszatérő szerelmesek, akik a nővérszálló előtti játszótéren ültek, és ezzel valószínűleg tudtukon kívül várakozásra kényszerítették a későbbi tettest. Hajnali három óra körül csendesedett el teljesen a környék.
Aztán összeesett
Hajnali negyed négy körül, a szomszéd épületben egy ünnepségből hazaérő és már a lefekvéshez készülő M. Sándorné két, a nővérszálló felől érkező, borzalmas sikoltásra lett figyelmes. A hangokra több nővér is felriadt, majd a sötét folyosón megpillantották a csurom véresen támolygó Labancz Annát, aki aztán összeesett. A meglepődött nővérek beültették egy fotelba, és igyekeztek letörölni az arcáról vért.
Labancz Anna megnyilkolásáról készült korabeli újságcikk
Véres tenyérnyom a faliszőnyegen
Utólag talán furcsa, de a nővértársak először nem gondoltak bűncselekményre. Azt hitték, hogy Anna nekieshetett az ablaknak és összevagdosta magát. Szobájába lépve már más volt a helyzet, hiszen ki volt törve az ablak, melynek darabjai a helyiség belső részébe estek. Minden csupa vér volt, a faliszőnyegen ki lehetett venni az ápolónő véres tenyérnyomát. Dulakodásra azonban semmi sem utalt.
Felakasztották volna?
Végzetes hiba volt, hogy Labancz Anna a közeli baleseti sebészetre csak negyvenöt perc után került be. A fejetlenségben az orvosokat félreértesítették, akik azt a téves információt kapták, hogy egy nővért felakasztottak a nővérszállón.
Az utolsó szavak
A kórházban az oxigén lélegeztetés következtében az összeszurkált nő kicsit magához tért, és megszólalt. A kérdésekre, hogy mi történt vele, azt válaszolta: „Nem tudom… meghalok… segítsetek… fáj a szám… mentsetek meg, nem akarok meghalni.”
Tüdejéig hatolt a kés
Az orvosok már elkeseredetten próbáltak rajta segíteni gégemetszéssel, szívmasszázzsal és infúzióval. Csak ekkor szedték le róla véres pizsamáját, és vették észre a hátán keletkezett súlyos, szúrt sebet, ami egészen a tüdejéig hatolt. Labancz Anna 23 évesen gyilkosság áldozata lett 1970. április 19-én hajnalban. A bűncselekmény büntetőjogilag több mint harminc éve elévült.
Kiemelt kép: Rendőrségi helyszínelés 1968-ben – Forrás: Fortepan.hu/Kékvillogó-grafika
