Felépülni egy pszichés betegségből sohasem könnyű, de megéri a küzdelmet, ha utána újra boldog, teljes életet élhetünk.
Félelemmel tölthet el, amikor egy csoportos foglalkozáson mások előtt kell beszélnünk a legbensőbb félelmeinkről. Ez a lépés viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy elinduljunk a gyógyulás útján.
Ha pedig egy bentlakásos intézetet, például a Swan Lake Központot választjuk, akkor elsőre ijesztő lehet, hogy több hétre kiszakadunk a megszokott környezetünkből és idegenek társaságában, egy ismeretlen helyen töltjük a nap 24 óráját.
Idegen emberek, ismerős helyzetek
A csoportterápia résztvevői sok mindenben különböznek egymástól: más-más neműek és korúak, eltérő közegből jöttek, nagyban különbözik az élettörténetük, más a felfogásuk, a világról alkotott véleményük. Ugyanakkor mégis van bennük valami közös: mindannyian hasonló traumákat éltek át. Ez lehet egy függőség, depresszió, pánikbetegség vagy más olyan súlyos probléma, ami miatt terápiára szorulnak.
Természetes, ha az új tagok eleinte kicsit tartózkodóak, és nem szívesen osztják meg a saját élményeiket a többiekkel, de hamar belátják majd, hogy a félelmük teljesen alaptalan. Itt ugyanis mindenki sérült, mindenki gyógyulni szeretne, és a résztvevők türelemmel és megértéssel fordulnak egymás felé.
Egy terápiás csoportban a legbensőbb félelmeinkről, feldolgozatlan traumáinkról is őszintén beszélhetünk, hiszen ebben a közegben biztosan nem kapunk ítélkezést, bíráló, lekicsinylő pillantásokat. Kérdezni persze lehet, és valószínűleg fognak is, de ennek is csak az a célja, hogy jobban megértsük a bennünk zajló folyamatokat.
Saját viselkedésünk külső szemmel
A terápiás foglalkozások remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy kicsit más szemmel tekintsünk saját magunkra. A beszélgetések során megfigyeljük egymás viselkedését, majd véleményt alkotunk róla.
A tagok ily módon tulajdonképpen egy tükröt tartanak elénk, melyen keresztül úgy láthatjuk magunkat, mint azelőtt még talán soha. Például lehet, hogy eddig bele sem gondoltunk, hogy a többieket esetleg zavarja, ha késünk a foglalkozásokról, vagy járkálunk a közös meditáció alatt. Most viszont, hogy szembesítettek ezzel, átgondolhatjuk, hogy miként hat a viselkedésünk másokra bizonyos helyzetekben.
Tanuljuk meg kimondani, amit gondolunk és érzünk!
A mai világban különösen nagy probléma, hogy az emberek nem fejezik ki az érzelmeiket, gondolataikat. Vagy azért mert félnek (például megmondani a főnöknek, hogy nem akarnak többet túlórázni), vagy csak el akarják kerülni a konfliktust.
Csakhogy ezek a ki nem mondott szavak nem semmisülnek meg, hanem ott maradnak, és szép lassan felemésztenek belülről. A csoportterápia ebben is segít: megtanulunk kiállni az érdekeinkért és azt is, hogyan mondjuk ki azt, ami belülről nyomaszt.
Ezzel a környezetünknek is jót teszünk (hisz talán fogalmuk sem volt arról, hogy minket mi zavar) másrészt magunknak is, hiszen megkönnyebbülünk.
